Úgy ahogy van

A véletlen, Isten inkognitóban...

Magamról

2016. április 27. 13:02 - elyshia

Mostantól én is a blogolók népes táborát gyarapítom. Miért?  Mert eluntam, hogy családtagok, barátok egyre többen unszoltak, hogy osszam meg gondolataimat a nagyvilággal. (persze gyanítom az elfogultságon felül, olyan oka is van, hogy ne őket fárasszam állandóan)

Úgyhogy előre is elnézést kérek, jöjjön, aminek jönnie kell, belevágok. S te kedves olvasó sokkal jobb helyzetben, vagy mint ők, mert ha nem tetszik, egy kattintással „elhallgattathatsz”.

Illene bemutatkoznom. DE!

Vajon mit mond rólam, ha leírom, hogy hívnak, mikor születtem, milyen iskolát végeztem?  Ez a pár sor azt gondolom, többet mond rólam, mint a puszta adataim.

Már egészen fiatalon azon gondolkodtam hogyan is van ez?

 Születünk, felnövünk, szakmát választunk, dolgozunk, nekünk is gyerekeink lesznek, azután kész elmúlunk?  Ezt lehangolónak és hiábavalónak éreztem.  Sejtettem, hogy többről szól, többről kell, szóljon az élet.  

Egy nyári éjjelen, amikor épp a csillagokat bámultam, lehettem vagy 17 éves, belém hasított a felismerés, hogy egy ilyen csodálatos világ nem jöhetett létre csak úgy a semmiből „véletlenül”.

A Természet nem pazarló. Mindaz a tudás, tapasztalat, megélt élmények, érzések, amit egy ember élete során „begyűjt” nem tűnhet el csak úgy egyszerűen a halállal.  Az a magyarázat, hogy utódainkban élünk tovább egyetlen percig sem győzött meg. Egyszerűen csak tudtam, hogy ez nem így van.

 Egy napon kezembe akadt, G. Hajnóczy Rózsa Bengáli tűz című könyve és bár ez tulajdonképpen egy regényes útikönyv, mégis ez volt az, ami kinyitotta a szemem.  Ezután könyvtárnyi irodalmat olvastam el, faltam a könyveket, amiről csak azt gondoltam választ találok benne: kereszténységről, buddhizmusról, a hinduizmusról, taoizmusról, jógáról, egészséges életmódról, meditációról, önismeretről, asztrológiáról.

Elmondhatom a költővel: „Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot.” (József Attila)

Útkeresésem, tanulmányaim alatt felgyűlt gondolatmorzsáimat teszem majd itt közkinccsé. S ha szerzek vele pár kellemes percet, már nem volt hiába.

 




                            
Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ugyahogyvan.blog.hu/api/trackback/id/tr88667358

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása